Városháza

 

Nagykanizsa története

A Nagykanizsa és környéke történeteinek kutatása több mint száz éves múltra tekint vissza. Rómer Flóris a magyarországi régészeti alapítója egy utolsó század végén, az első helyen közölte a város történeti emlékeire.

Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ıterra Knysa formában említik. 1323-ban készült az első oklevél, amely először említi a várat. A Kanizsai nevet csak az Osl nembeli Lőrinc utódai veszik fel. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423-tól), ispotálya (1481-től) volt. Kanizsa két évszázadon keresztül Kanizsai család birtokában volt. 1532-ben kihalt a család férfiágon és a birtok örökölt tovább. A híres család utolsó szerve Kanizsai Orsolya volt, aki 1571-ben hunyt el és így kihalt a család.

1532-ben egy Bécs ellen támadta meg a török ​​sereg keresztül Kanizsán és nagy pusztítás vitt véghez. A kanizsai vár megerősítése 1554-ben kezdődött. Az erősség egy mesterségesen felduzzasztott mocsár köré. Kanizsa, Szigetvár 1566-os eleste után vált igazán fontossá, de nagyon megsínylette a Szigetvár elvesztése utáni, gyakorta vált török ​​pusztít. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett. 1600. október 22-én a vár török ​​kézre került és a völgy központja alakult. A törökök a várat átépítették és megerősítették. Egy városban müezzin mellett tanító működik. 
1690-ben felszabadították Kanizsa várát és 15 évig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozik. Ezután egy császár kivonta a katonaságot és egy várat lebontásra ítélte. A várost eladósították, amely így földesúri joghatóság alá került.

Kedvező földrajzi helyzet miatt Kanizsa lakossága jelentősen gyarapodott. A gyors növekedés oka elsősorban egy bevándorlás volt. A városiak zömmel földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak, de nőtt az iparos és a kereskedő polgárság létszáma is. A népesség gyarapodásával átalakul a város arculata és nagysága. A XIX. század közepére egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. Az első városi fenntartású iskola csak 1807-től működött, viszont nagy hírre tett szert a gimnázium, melyet 1765-ben nyitott Batthyány Lajos.

A XIX. század közepén 13.000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott városban Zalában. 1848-ban Jellasics 30.000-es seregével ellenállás nélkül foglalta el a várost, melyet keményen megsarcolt és robbantott. A pákozdi vereség után a városlakók kiüldözték a horvátokat Kanizsáról. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei csak rövid légzést hoztak, az osztrákok véglegesen bevették a várost. Megtorolták a forradalom kivégzéssel, börtönnel, a lakosság anyagi tönkretételével, az önkényuralommal.

A kiegyezést követő merőben új viszonyok alakultak ki a városban. A legszembeötlőbb változás a gazdasági életben látszott. A Déli Vaspálya Társaság 1860-ban átadta a Nagykanizsa - Prágerhof közti vasútvonalat, amelyet a következő évben a Nagykanizsa-Buda vonal és a Nagykanizsa-Barcs vonal követett még egy 60-ik években. Bankok jöttek létre. A XIX. században megalakultak az első -modern értelemben vett-üzemek: 1842-ben egy Weiser Gépgyár, amelynek kazánokat és mezőgazdasági gépeket gyártottak olasz és török ​​exportra, 1893-ban megalakult a Nagykanizsai Sörgyár Rt. ebben Francz Lajos villanytelepet üzemeltett. A város egyre nagyobb jelentőségűbb lett, a téglagyár, a kefegyár, a szeszgyár és a pótkávégyár sok embert foglalkoztatott. 
Kiszélesített az oktatás, 1867-től gimnázium 8 osztályos lett. 1886-ban iparos tanonciskola alakult, 1872-ben, majd 1891-ben polgári fiú- és leányiskola, 1895-ben a felsőkereskedelmi iskola megalapozott a zsidó kereskedők jóvoltából. 1862-ben megjelent a Zala-Somogyi Közlöny és 1874-től a Zala című lap. 1885-ben megnyílt a Városi Kórház. 1870-től kezdődően az utak téglával való burkolás, majd a század végén készült egy belvárosi közvilágítás. Ezúttal két hatalmas laktanya működött Kanizsánon. Az I. világháború első felében több mint 30.000 sebesültet ápoltak itt.

A trianoni békeszerződés után Nagykanizsa határszéli város lett. Egy lassan stabilizálódó rendszerben Kanizsa rengeteg helyi problémával küszködött: a szegénységgel és a nagymértékű munkanélküliséggel. A város ipara és kereskedelme elvesztette a legfontosabb piacokat. A nagy nehézségek ellenére a város igyekezett talpon maradni. Elkezdett a vízvezeték- és csatorna hálózat építése. Új családi házas negyedben épült a Katonaréten. 1926-ban megnyitották a Városi Zeneiskolát. A kórház tovább bővült. 1927-ben megépült a Városi Színház és 1933-ban strandfürdő. A fontosabb utcákra épült bazaltkocka és homokaszfaltburkolat, a város köztereit szobrokkal díszítették. 1928-ban befejeződött a Principális-völgyi vízrendezés és egy gimnázium, melyet a Sugár úti laktanyába beköltözött. Ezt pótolta megépített egy város szélén, Gábor Áron laktanyán. Az 1930-as évek felfedezték a zalai kőolajat és a földgázt. Megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa lett.

A világválság újra felkavarta a közhangulatot, de az 1930-as években megélénkült egy város politikai élet, amely egyre szélsőségesebbé vált. A II. világháború újabb megpróbáltatás és nagy véráldozatot követelt a város lakóitól és a szélvész elszélte Nagykanizsát. A nyilasok fasiszta brutalitása tetőzte a háborús idők rémségeit. 
1945. március végén érték el Nagykanizsát a világháború katonai eseményei. Az szovjet hadsereg 1945. április 1-jén "felszabadította" a várost. 1947-ben megtörtént a kommunista hatalomátvétel. Bekövetkeztek az államosítások, az választások helyett bevezetett szavazások, majd a tanácsrendszer. A diktatúra és a nagy szegénység félelmet és ellenszenvet váltott ki a lakosságról. Az 1960-as években kibontakozó Kádár rendszer "puha diktatúrájával", reformjaival és az életszínvonal emelésével viszonylag hamar nyugalmat teremtett. A viszonylag szabadabb légkör, a Nyugat-Európa tőkés országainak megnövekedett bizalma, az általános gazdasági növekedés Nagykanizsán pedig fellendülést hozott.

1990-ben megtartották az első szabad választást a rendszerváltás után. A rendszerváltás során megszűntek a pártbizottságok. Az új önkormányzati rendszerben a megyei jogkör nagymértékű visszavért és a megyei önkormányzatba delegált képviselők jogkörének egyidejű emelésével a város szerepe megnőtt. Ehhez járul hozzá, hogy Nagykanizsa egyike lett az ország húsz megyei jogokkal felruházott városának. A politikai pártok mellett a városban működő kulturális egyesületek, az egyházak, a település szépítésén munkálkodó szervezetek alakultak ki.

Nagykanizsa, Csónakázó-tó (2015. ősz)

Nagykanizsa képekben